Először észre sem vettem, annyira vártam a néhasapkábanérkezőt.
Ő nem jött, É. pedig mellém csapódott - vagy én mellé, már nem is
érdekes. Elmondta a történetét és az álmait. Ő is meghallgatta az
enyémet. Nagyon különbözünk, de hát olyan kis aranyos mosolya van...
Vadászösztönből hívtam el a héten, de maradtam a magaslesen. Figyelem, elfogadom, nem érintem.
De már érzi magán a tekintetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése