2009. október 28., szerda

Kiállhatatlan.
Ilyen vagyok magamnak és a barátaimnak, ha valakibe belezúgtam. Miért nem ír, miért nem hív, miért mondta ezt, miért nem mondta azt, miért nem válaszol rögtön. Talán az utóbbi miatt őrülök meg leginkább, pláne ha látom, hogy online mocorog több fórumon is. Úgy... erre van ideje, rám meg nincs. Ennyire vagyok fontos neki. Az önértékelésem darabokban, és mindenből azt olvasom ki, hogy nem akar tőlem semmit, legfeljebb egy kis vért szívni.
Örök csapda. Mert lehet, hogy valóban így van. Mert önmagamból indulok ki. Én így viselkedem azzal, aki nem igazán érdekel. Például nem válaszolok, vagy csak jóval később. Úgy érzem, tudok olvasni a jelekből. Muszáj, mert annál szánalmasabb kevés dolog van, mint mikor valaki minden alap nélkül reménykedik, és képtelen szembenézni a ténnyel, hogy nem kell a másiknak (eléggé).
De az is lehet, hogy érdeklem, csak én magam bizonytalanítom el a hűvösségemmel. Mert a másik felé nincs hiszti. Nincs olyan, hogy mért nem hívtál, mért nem válaszoltál rögtön, miért nem mondtad ezt vagy azt. Odafele megy a megértés. Az elfogadás. A másik akaratának és döntésének maximális elfogadása. Pláne ha van valakije. Az a másik kell? Rendben. Ma a másikkal leszel? Jó, akkor majd holnap sörözünk. Akkor is? Hát akkor majd holnapután vagy jövő héten. Itt sem vagyok, ha úgy akarod. Önmagam vágnám pofán, ha bármi rosszat mondanék a másikról. Mindezt azért, mert én is ezt várom el. Hogy tiszteljék a döntésem. Vegyenek emberszámba. Csupa ilyen blőd dolgot...
...

Három közeli barátom szajkózza, hogy hajtsak rá. Én pedig nem értem, hogy mire föl, mikor van valakije. Egy hete elmondtam neki, hogyan érzek. Azóta is a másikkal van. Ennyi.
Most éppen ott tartok, hogy kár volt bármit válaszolni neki.

2009. október 27., kedd

Ma írt. Hogy nem szereti ő ezt, hogy mi nem beszélünk.
Jah, én meg azt nem szeretem, hogy nem bennem velem tölti az éjszakáit.

Persze gyáva vagyok, és nem ezt válaszoltam neki...

2009. október 25., vasárnap

A tegnap esti Ösztró erős déja-vu: pont ilyen volt a tavaszom. Úgy tűnik, ez a lány újra betett a csajozási potenciámnak/szerencsémnek/karmámnak/bármimnek.
Passzív maradok, másnak úgysincs értelme most.

2009. október 21., szerda

...
nemangyal üzenete: akkor én most eltűnök egy kicsit, minden jót!
R üzenete: de pill
R üzenete: hova tűnsz el?
nemangyal üzenete: az életedből
R üzenete: ne! ez így teljesen fölösleges
nemangyal üzenete: ?
R üzenete: én nem szeretném
nemangyal üzenete: írtam, hogy nem vagyok mazochista
R üzenete: de ha te igen, akkor azt elfogadom
nemangyal üzenete: én sem szeretnék, csak ez így nem vezet sehova
R üzenete: nem tudok mit mondani erre
R üzenete: mert csak önző verzióm van
R üzenete: mindig csak az van
nemangyal üzenete: tudom
nemangyal üzenete: nekem is
nemangyal üzenete: azért tűnök el egy időre
R üzenete: az önző verzióm pedig az, hogy ne menjél te sehová
R üzenete: jó
R üzenete: értem
R üzenete: ahogy neked jó
nemangyal üzenete: nem jó
nemangyal üzenete: csak kisebb rossz
...
R üzenete: semmire se mentél volna velem
nemangyal üzenete: jah, ha úgyis mindegy lett volna, M. ide vagy oda...
R üzenete: nem így gondoltam
R üzenete: természetesen nem
nemangyal üzenete: hanem?
R üzenete: hanem hogy ha megismersz jobban , akkor rájössz
R üzenete: mert neked egy olyasvalakire van szükséged
R üzenete: aki sokkal tapasztaltabb, magabiztosabb
nemangyal üzenete: én tudom, h mire van szükségem
nemangyal üzenete: és ezt te rosszul hiszed
R üzenete: lehet, hogy tévedek, de így gondolom
nemangyal üzenete: tévedsz
R üzenete: valaki, aki magával ragad, meg ki tud rántani a rosszkedvedből
R üzenete: ilyesmi
nemangyal üzenete: továbbra is szeretném én eldönteni, kire van szükségem
R üzenete: természetesen
R üzenete: elnézést kérek
nemangyal üzenete: nem vagyok mindig ilyen rosszkedvű
nemangyal üzenete: ez az őszi dolog elmúlik nemsoká
nemangyal üzenete: már én magam unom :)
....

R üzenete: akkor most mi legyen?
nemangyal üzenete: hogyhogy?
nemangyal üzenete: nyilván elfogadom, hogy vele vagy
nemangyal üzenete: egyelőre, amíg "lenyugszom", háttérbe húzódom
R üzenete: jó

2009. október 19., hétfő

Egy hete zajlik a csiki-csuki, erősen vesztésre állok, ami belefér, de azt már nem hagyom, hogy fel is mossák velem a pályát. Olyan vagyok, hogy ha labda híján már az én bőrömre megy a játék, akkor otthagyok csapot-papot, játsszál magadban, kislányom, szép volt, jó volt, elég volt, ha mégis kell valami, csöngess fel, tudod a címem, és akkor esetleg meggondolom, hogy belekezdek-e egy új játékba veled.

2009. október 18., vasárnap

Ne cicázzon velem, egy kicsit se, mert momentán vagyok olyan szánalmas lelkiállapotban, hogy bedőljek neki. Pláne ne mondjon olyat, még viccből se, hogy lejön velem Szegedre halászlevezni.

Persze én vagyok a hülye, hogy beszélek vele, holott.

2009. október 13., kedd


 Ne kishitűség, ne bizonytalanság, most ne, kicsit ne még, kérlek, kérlek titeket.

2009. október 12., hétfő

Találkoztam vele, 9 hónap után újra.
És nagyon. Nem véletlenül járt a fejemben sokáig. Hogy megtalálom. És ilyen lesz, mint amilyen.

Akkor most az van, hogy ringbe szállok érte.

2009. október 11., vasárnap

Pedig nem is gondoltam sokat mostanában... de ahogy megláttam, fejembe tódult a vér. Megszédültem. Képtelen voltam levenni róla a szemem.

Olyan a mosolya, mint Claire Danes-nek.


Fogalma sincs, ki vagyok, és nem is érdekli. Annyira szánalmas vagyok. 

2009. október 9., péntek

Táncolunk, megcsókol, falhoz nyomom, falhoz nyom. Ujjaim a nyakán, a kulcscsontján játszanak, a hajába túrnak. Tetszik, mégsem kívánom meg, és ettől megijedek. Csak azt érzem, hogy szabadulnom kell.
- Mennem kell, szia.
Jön utánam.
- Kikísérjelek?
- Ne.
Ruhatár, pulcsi, kabát, sál. Akkor már érzem, hogy ez nagy hiba volt, megyek vissza. Ott ül a folyosón, cigizik. Látszik, hogy nem érti. Leülök mellé.
- Elkérhetem a számod?
Megadja.
- Majd hívlak.
Komolyan mondom. Másnap keresem. Nem ő van a vonal másik végén.

Ez februárban történt. Utána sokáig járt még a fejemben, kerestem a bulikon, de többet nem láttam.

Három napja levelezünk. Ma reggel derült ki, hogy mi már ismerjük egymást.

Még a végén azt fogom hinni, hogy ez valami jel, hogy újra az utamba került. Holott ez is csak azt mutatja, mennyire belterjes és kicsi ez a közösség... 

2009. október 4., vasárnap

Végül mindegyik meggyőzi magát, hogy nem kell velem olyan szigorúnak lenni. Pedig így soha nem tanulom meg, hogy nem lehet kidobósat játszani emberi fejekkel.

2009. október 3., szombat

Nem vagyok jó ember.
Mióta nem? És miért? Így születtem, vagy kisiklottam? És mikor?

Visszavonuljak?

2009. október 1., csütörtök

Először észre sem vettem, annyira vártam a néhasapkábanérkezőt. Ő nem jött, É. pedig mellém csapódott - vagy én mellé, már nem is érdekes. Elmondta  a történetét és az álmait. Ő is meghallgatta az enyémet. Nagyon különbözünk, de hát olyan kis aranyos mosolya van...

Vadászösztönből hívtam el a héten, de maradtam a magaslesen. Figyelem, elfogadom, nem érintem.

De már érzi magán a tekintetem.