Hidd el, csaj, nem a te hibád.
Nem te tehetsz róla, hogy én nem
szeretem, ha valaki fel akar szedni. És arról sem, ha engem nem érdekel
ismeretségünk első öt percében, hogy mi az életcélod. Arról sem, ha
engem nem nyer meg, hogy te elítéled, ha valaki az Angyalkákon (bárhol)
csak szexet keres. Arról sem te tehetsz, hogy én már nem szeretek a
múltamról beszélni. Az pedig végképp nem a te hibád, hogy tizenkét évvel
fiatalabb vagy nálam. Nagyon kedves, hogy 22-nek néztél, de tévedtél
kilenc évet. Fiatalság, bolondság.
Nem a te hibád, hogy felkértél táncolni.
Az sem, hogy átöleltél. Hogy viszonoztam a csókod. Viszont volt egy
pont, mikor figyelned kellett volna, emlékszel? Megkérdezted, tetszel-e
nekem, és én azt feleltem - bevallom, gyáván -, hogy nem tudom. De
tudjuk be annak az óvatlanságod, hogy már ittál. Hogy késő volt. Hogy
tizenkilenc éves vagy.
Most már mindegy. Nem sajnálom, hogy leléptem, mikor te kimentél a mosdóba. Mindkettőnknek így az egyszerűbb.
De hidd el, nem a te hibád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése