Elmondtam, milyen fent, most elmesélem, milyen lent.
Lementem Zsuval Glambe, mert annyira látni akarta. Én nagyjából arra számítottam, mint ami volt, mínusz G.
Először a csaja tűnt fel, aztán ő. Egy
pohár bor a kezében, az imádnivaló mosoly az arcán. Jól van, láttam én
egy hete is, igaz, csak pár percre, ma is túlélem. Csak az a baj
ilyenkor, hogy megszűnik más létezni. Hiába nézegettem én előtte más
helyes csajokat, ha ő megjelenik, számomra kiürül a táncparkett, csak én
vagyok és ő (plusz a rá csimpaszkodó nője).
Kimegyünk a "folyosóra" Zsuval, leülünk.
A teremből olcsó diszkózene morajlik. G is kijön, egyedül, megáll a fal
mellett, nekidől, lehajtja a fejét, komótosan rágyújt. Érzem a fülemben
a saját vérem, még az ócska tuctucot is elnyomja a dübörgése. Ha
kimennél a mosdóba, útközben odaléphetnél hozzá... Elindulok. Megremeg a
lábam, de megyek tovább. Aztán megállok. Előtte.
- Jól vagy? - tátogom neki a hangzavarban.
A mosoly most rám villan. Kezével
mutatja a mindenki által jól ismert jelet: minden oké. Bólintok. A forró
hullám a mosdóig kísér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése